Svédpadló

Hát ez beteg, gondoltam magamban, amikor megtudtam, hogy sokezer svéd perkál 700-1000 koronát azért, hogy valami sportversenyre nevezhessen. A 300 km-es Vättern-körre (bicikli) két és fél óra alatt beteltek a helyek, a kalmári ironmanre is elég volt pár óra. Stockholm marathon, félmaradthon, Lidingö-futás, Swimrun (a szigetvilágban a szigetek közt úszol, a szigeteken futsz), Vasaloppet (sí) és még nem tudom mennyi más "klasszikus" sportesemény vár évente arra, hogy anyagilag jól megkopassza a kapuzárási pánikban szenvedő vagy neten előszeretettel nagyzoló indulókat.

40 éves férfiak, akik talán munkahelyi vagy családi problémákat kompenzálnak és/vagy képtelenek felnőni, 45 pluszos nők, akik pálfordulás után leadták kilóikat és ultraegészségesek lettek, intenzív virtuális élettel rendelkező és show-off függő fiatalok, akik lájkgyűjteményüket turbóznák, esetleg szürke polgárok, akik csak némi extra motivációt szeretnének az esti futások során... 

Tény, hogy a svédeket megfertőzte a versenyezhetnék, ahogy a 90-es években a konditeremőrület. Ez azóta sem múlt el, mert ahogy jön a rossz idő (de még nincs tél), kötelezően menekülnek aerobikórára vagy a súlyok alá. Egészséges élet, biokaja, növényi zsír és sok mozgás, vallják a trendkövetők.

Mondjuk azért elég idegesítő tud lenni, mikor a 44 évvel idősebb anyósom spinningóráról kilépve odajön és azt mondja, hogy mintha nem izzadnék eléggé azon a futópadon.

Vagyis átlag Svensson. Így hívják a svéd statisztikákban az átlagos svéd állampolgárt. (A Svensson név gyakorisága a magyar Kovácsénak felel meg. A terminus lassan amúgy Medeljohansson lesz.) Medelsvensson papát Mikaelnek hívják,183 cm magas, 40 éves, házas, 2,2 gyereke van. Felesége, Maria 167 cm magas, 42 éves. 1,3 millió korona értékű családi házban élnek, és egy hétéves szürke Volvót tartanak fenn. Otthon van pécé és internet. 12 és 15 éves gyermekük egyaránt mobiltelefonnal rendelkezik, és biciklijük is van. A család havi bevétele nettó 47 ezer korona, a kiadása pedig 35 ezer korona körül mozog, ennek negyede a lakhatásra megy. Medelsvenssonék szeretik az édességet és szívesen fogyasztanak alkoholt. Svenssonék júliusban mennek szabadságra, illetve egy hetet februárban is. Ilyenkor külföldre utaznak nyaralni, síelni. Van egyébként nyaralójuk, illetve háziállatuk (macska-kutya). Mindannyian lutheránusok a családban, mert beleszülettek az egyházba, de egyikük sem hívő, templomot belülről csak keresztelőkön és esküvőkön látnak. 

Ahogy kicsit javul az idő tavasszal, felavatják a kerti grillt, egész nyáron a kertben hemzsegnek. Esténként bent tévét néznek. Hetente 1 alkalommal élnek házaséletet. Medelsvenssonék a statisztikák szerint jó eséllyel el fognak válni, majd új partnert találnak.

Fél év után véééééééééééégre kaptam állást Stockholmban. Mivel nem élek segélyen, hat hónapot csak-csak kibekkeltem bankszámla nélkül, de most ideje volt nyitnom egyet. Mielőtt elvesztem volna a széles kínálat útvesztőjében, barátom tanácsára két-három ajánlatot néztem meg, olyan pénzintézetekét, amelyeknek nincsen fiókjuk, emiatt olcsóbb a számlavezetés. Így jutottam az ICA-ig. Az ICA egy szupermarketlánc Svédországban, és mivel tevékenységükből adódóan amúgy is nagy pénzmozgást bonyolítanak rendszeresen, így létrehozták a saját bankjukat. 

A számlanyitás így nézett ki: bemegyek a lottózóba az ICA-n belül, beírom a 10 kért adatot (persze a personnummert is meg kell adni), odamegyek a pultoshoz, igazolom a személyazonosságomat, ő átveszi a lapot, és közli, hogy majd mindent postán küldenek. 4 nap múlva jön a posta a csomaggal: bankkártya, PIN, tájékoztató és fizető terminállal (itt jár egy kis kütyü minden folyószámlához, az arra küldött rendszerkóddal tudsz tranzakciókat végezni). A kártyámat a neten 1 perc alatt aktiváltam. Kész.

Ha pénzt akarok betenni a számlámra, a szupermarket kasszájánál tudom például kenyérvásárlás közben intézni.

(A blogposztot az ICA bankja nem támogatta.)

Az előző posztok egyikében írtam már arról, hogyan birtokolják a lakásokat Svédországban, mit lehet és mit nem lehet tenni a lakásoddal. Minap megjött a meghívó a lakógyűlésre, mellékelve a számvizsgáló bizottság jelentése. Ámultam, amikor azt láttam, hogy az ehhez a lakóközösséghez tartozó lakásokban a közös képviselet által felvett hitel négyzetméterenként megüti a negyvenezer forintot – vagyis ez a közös banki hitel, nem az, amit te felveszel, hogy megvehesd a lakást. Vagyis jöjjön egy poszt a hitelekről.

Emlékeztetőül: a lakásokat egy közös vállalat birtokolja, amelyben lakóként te részvényes vagy. A cégek pedig adót fizetnek. Ez az adó (mondjuk legyen vagyonadó) ennél a társasháználháznál tavaly háromezer forintra jött ki havonta lakásonként. A házak állagának tökéletes fenntartása érdekében a közösség mindig kölcsönöket vett fel, a három kölcsönünk periódusideje két év múlva jár le, a költségek pedig vélhetően növekedni fognak, mivel nevetségesen alacsony kamat mellett tudtunk eddig törleszteni. A háznak emellett nem célja, hogy minél hamarabb megváljon a hitelektől, mert ad 1: köszöni, szuperjól tudja fizetni a törlesztőt, ad 2: akkor magasabb adót kellene fizetnie az államnak. A házon egyébként nem csak a felújításokból eredő hitel van. Amikor a beruházó-építtető felhúzta a blokkokat, akkor a cég, amelyikben te részvényes vagy (lakóként) hitelt vett fel, amiből előfinanszírozta a lakásokat, melyeket aztán részvény formájában eladott a tulajdonosoknak. Az eladási ár azonban a vételi árnál alacsonyabb (!) volt, a fennmaradt rész hitel formájában terheli a közösséget (úgy 40 éve volt még negatív kamat is az országban). Még egy furcsaság: az sem ritka, hogy állami telken található a társasház, amiben laksz, és az államnak évente telekbérletet fizet a ház.

Akinek Magyarországon van lakáshitele vagy csak kicsit is képben van az otthoni kamatokkal, az most valami teljesen mást képzeljen el ide. Kezdjük azzal, hogy Svédországban emberemlékezet óta nincs devizaalapú hitel, kizárólag svéd koronában számolnak. A törlesztő pedig röhejesen alacsony. A svéd központi bank, a Riksbank alapkamata 1,5 % (az MNB-é e pillanatban 7,0), vagyis alapból jópár százalékkal kedvezőbb helyzetből indul itt a vevő. Aztán. Van olyan lehetőség, hogy csak a kamatokat fizeted, a tőkét nem törleszted. Így noha akár száz évig adós maradsz, vélhetőleg nem fog gondot okozni a törlesztő. A kamatperiódus 3 hónaptól sokévig terjedhet. Most például akciósak a hároméves kamatperiódusú lakáshitelek, mert a bankok az alapkamat hosszú távú csökkenését helyezték kilátásba.

No de itt egy példa, amihez annyi megjegyzést fűzök elöljáróban, hogy a családi házakat általában magánszemély birtokolja, így vagyonadótól mentesek. Az állami televízió egyik múlt heti adásában egy fickó arra panaszkodott, mennyire kizsigereli őt a bankja, mert az tisztességtelenül nagy marzsot alkalmaz. A bő négymillió koronás hiteléhez ugyanis havi kemény 10-11 ezer koronát kell perkálnia a Handelsebanken kontórjára, mert a hitelkamatot csak valami 4,3 százalékra tudta lealkudni. Fú, borzasztó, menten megsajnáltam, hogy a gonosz bank a kétszintes házára, garázsra, nagy kertjére ilyen sok pénzt elkér itt, 15 percre a belvárostól. Ez a törlesztő, ha két felnőtt tanári fizetéssel számolunk, a családi kassza 20, maximum 22%-a havonta... ej, no hát ez valóban tűrhetetlen! (N. b. otthon a nyolcórás állásom mellett a lakáshitelem a fizum 80%-a volt a végén...)

Svédországan úgy kell a hitel nélküli embert keresni, mint tűt a szénakazalban. Piszkosan olcsóak a hitelek, vagyis leginkább a lakáscélúak (bár 25% önrész alatt nem állnak szóba veled). Ezt az is magyarázza, hogy a stockholmi ingatlanárak felszöktek. Először is jó a termék: a lakások kiváló állapotúak, no meg rengeteg a betelepülő, ám a várost körülveszi néhány milla köbméternyi víz, sok-sok tonna gránit, meg természetvédelmi terület, így elhelyezkedésénél fogva nemigen tudna tovább terjeszkedni, a kínálat így beszűkült, a kereslet megugrott, ergo a bankok hosszú távon is arra számítanak, hogy kiváló befektetés marad az ingatlan, ezért hajlandóak olcsón hitelezni, még úgy is, hogy a tőketartozásod akár életed végéig megmarad. De az nem baj, mert vagy törlesztik tovább az örököseid, vagy a bank értékesíti majd jó pénzért. Nem mintha nem tudnák itt megoldani az emberek a tőke visszafizetését, de ilyen bagatell kamatok mellett egyértelműen jobban jár a lakástulajdonos, ha például részvényekben tárolja a megtakarításait.

A példára visszatérve, az ipse 4,3 százalékos kamata amúgy tényleg lehetne alacsonyabb. Nemrég kaptunk egy levelet, hogy emelik a lakáshitelünk kamatát. Ilyenkor a trükkös svéd betelefonál a banka, hogy márpedig ki ne találják, mert hirtelen felindulásból a megtakarítási számlát átvisszük a konkurenciához... úgyhogy mi a 3,75 százalékunkkal továbbra is nyerők vagyunk.

Fagyos téli napokon apósom azzal üti el az idejét, hogy kimegy a tengerre a haverjával, léket vágnak a jégen, és azon versenyeznek, ki tud több heringet pecázni. Múltkor fölényesen ő nyert, száz fölötti fogott hallal a vödrében igencsak rávert a haverra, úgyhogy a környéken epekedve reménykedő sirányok is alaposan belakomázhattak fejből és farokból. 

Kaptunk mi is ajándékba egy tucat halas csemegét. Ez a hering nagyon finom, de a Balti-tenger szennyezettsége miatt nem ajánlatos heti egy alkalomnál többször falatozni belőle. De ha nem ezt eszed 0-24, nagy bajod biztos nem lesz egy kis dioxinos, higanyos haltól, és itt nem is szokás ettől viszolyogni. A hering itt egyébként elég kicsi, kb. 10-15 cm hosszú, míg a nyugati parton ennek duplájára is megnő - azért, mert a Balti-tenger sótartalma megdöbbentően kicsi (megkóstoltam, tényleg).

A konyhában nálam sokkalta otthonosabban mozgó pasim bő tíz éve a heringmániás svéd királynak is elkészítette az alábbi menüt, amikor nyáron szakácsként dolgozott egyetem mellett. Azt mondja, a király "cool guy", és ízlett neki a főztje.

A pofonegyszerű halrecept:

Megmosod és kifilézed a heringet (személyenként 2-3 pár) - szerencsére csak a gerincét kell kiszedned, de igazából olyan vékony és puha, hogy akár ezt is meg lehetne enni. Nyomsz egy tálba kis mustárt, némi kaport és snidlinget, csipet sót, és ezeket összemixeled. Ezzel a szottyal bekened a kiterített heringet, majd - mint a hamburgert - befeded egy másik kiterített heringgel. Zsemlemorzsában megforgatod az így készült "szendvicset", vajban kisütöd, és szerecsendióval megspékelt krumplipürével meg egy szelet citrommal tálalod. Isteni.

Stockholm zseniálisan működő közösségi közlekedése megér egy posztot.

A stockholmi busz- és kötöttpályás közlekedést az SL (=BKV) felügyeli és birtokolja, ez a vállalat önkormányzati tulajdonban van. A hálózat működtetését és fenntartását viszont tendereztetés után alvállalkozóknak osztották ki. Az SL költségeit nagyjából felerészt az utasok közvetve fizetik (jegy, bérlet), a büdzsé másik felét az önkormányzat adja. Naponta 700 ezer utas használja az SL járműveit, az igény pedig egyre nő, mert évente 20 ezerrel gyarapodik a környékbeli lakosok száma az agglomerációt is beleértve.

 Metrók, buszok, villamos és HÉV szolgálja ki az ingázókat. A szolgáltalás igénybevételéhez lehet RFID-s leolvasóval ellátott bérletkártyát vásárolni (érintésre csipog és átenged) és jegyet is. Jegyet járművön nem lehet venni. Tudsz venni egyesével bizonyos állomásokon vagy akár telefonodon keresztük (akkor a visszaigazoló sms-sel enged fel a sofőr). A Pressbyran kioszkjai is árusítanak jegyet, bérletet. A jegyek közül a legpraktikusabb a 16-csíkos jegy, ahol egy utazásra zónától függően 2-6 csík megy el. Ez a 16-os megoldás 200 koronába kerül (bő hatezer forint), a napijegy 115 korona (kb. 3500 forint), a havi bérlet 790 korona (24 ezer forint). A bérlet nem személyre szól, de ha kéred, nyilvántartásba veszik a neveddel, és ha elveszik a plasztik, adnak helyette újat.

A metróállomásokon a kapukat a bérletkártya nyitja, ha jegyünk van, akkor az állomásfőnök enged át a kézi kapun. A buszokon felszállás csak az első ajtókon lehetséges, a hátsó ajtókon csak leszállni lehet. Babakocsival persze a hátul is felszállhatunk, de aztán előre kell sétálni a jegyet/bérletet felmutatni.

A buszra várva az utasok felsorakoznak, és mindenki tudja, ki után jön, tolakodás soha nincsen. A buszok állapota kiváló, környezetbarát motor és üzemagyag hajtja őket. A megállókat mindig bemondja az automata, de kijelző is mutatja is a következő állomást. Minden buszon 5-6 kamera figyel, a villamos, a metrók is be vannak kamerázva. A járművek nincsenek összefirkálva és szétszabdalva, mert ha a sofőr észrevesz egy firkát vagy szétesett üléshuzatot, akkor azonnal küldi a buszt/metrót a járműjavítóba. Zéró tolerancia van a firkákkal kapcsolatban (a házak falán is amúgy), és előfordult már, hogy a csúcsforgalom kellős közepén ment a busz a garázsba emiatt. Így a vandálok nem látnak késztetést további rongálásra, másrészt a népharaggal is szembe kell nézniük.

A minap kaptam egy e-mailt. Önéletrajzot küldtem egy tanári állásra, és a karrierportál automatikus válaszában a következőt olvastam:

"A foglalkoztatáshoz EU-állampolgárok számára is szükséges a három hónapnál hosszabb időre szóló tartózkodási engedély megléte, valamint a személyi szám [kvázi TAJ-szám]. Ha ön nem rendelkezik svédországi tartózkodási engedéllyel, úgy jelentkezését csak korlátozottan tudjuk figyelembe venni a vízum, ill. tartózkodási engedély hosszas igénylési procedúrája miatt. Ezért arra kérjük, küldje el jelentkezését ismét, ha már Svédországban tartózkodik." Olyan iskoláról van szó, ahol maga az igazgató és a tanárok 90%-a is külföldi.

Svédország idegenbarát kommunikációját hallva azt hihetnénk, hihetetlenül bevándorlóbarát hely és itt mindenki välkommen, valójában inkább egyfajta kettősség látszik kirajzolódni az ország bevándorlási politikáján. Aki EU-n belülről jön, könnyen a 22-es csapdájában találja magát. Ahhoz, hogy megkapd az első munkát, tartózkodási engedély és személyi szám kell, de hogy ezekkel rendelkezhess, munkaszerződést kell felmutatnod.

Nem úgy a menekültek esetében, akiknek az összeurópai statisztikák szerint jó esélyük van arra, hogy három hónap alatt döntést hozzanak az ügyükben. A bevándorlási hivatal honlapján az elérhető nyelveket végignézve következtethetünk arra, honnan számítanak menedékkérőkre: a részletes információk a svéd és az angol mellett elérhetőek franciául, spanyolul, arabul és perzsául.

A XX. század második felében intenzív sebességre kapcsolt a bevándorlás Svédországban. Rengeteg szír, asszír és libanoni jött '67 körül, Södertälje környékén kialakították az importált kis életterüket, még focicsapatuk is van (nem is rossz). 80-100 ezer szír és asszír él az országban. Magyarokból és csehekből is kaptak egy kisebb kolóniát a skandik '56-ot, ill. '68-at követően. Aztán sok jugoszláv jött, akik még a svéd társadalmon belül is folytatták az otthoi harcot (iskolai verekedés jugoszláv kisgyerek között teljesen általános jelenség volt akkor Svédországban). Igaz, azóta már lenyugodtak és ők készítik a legjobb pizzákat az országban. 2003 után, az iraki háború okán sok iraki menekült érkezett, az irakiak száma Svédországban ma már a százezerhez közelít. Manapság is tart az iraki hullám, de rengeteg afgán, eritreai, iráni, szomáliai kér menedékjogot vagy követi a már menedékjogot kapott családtagot. Emellett több százezer finn, valamint sok lengyel és 40-50 ezer roma is él a 9,3 milliós Svédországban.

Pár év alatt lehet bárkiből svéd állampogár, aki itt lakik és nem rosszalkodik. És még csak svédül sem kell hozzá tudni. Főleg az arab nők körében tapasztalható, hogy mivel nem járnak közösségbe -és egyébként is a férj a családfenntartó -, meg sem tanulnak svédül. Pedig a lehetőséget a svéd állam ingyen biztosítja, és azért ez tényleg nem egy nehéz nyelv. Az iskolában a bevándorlók gyerekei tanulhatják tovább saját kultúrájukat, az iskola heti egyszer biztosít anyanyelven órát, ami szép és jó és kedves, de a bevándorlók nincsenek az integrációra kényszerítve.

Egy pár évvel ezelőtti felmérés szerint a svédek 56%-a úgy gondolja, használtak az országnak az elmúlt két évtizedben érkezett migránsok. A harmadik világban zajló konfliktusok várhatóan tovább duzzasztják az idegenek számát Svédországban, így vélhetőleg a szíriai belharcok is, hiszen már adott itt egy tekintélyes létszámú kisebbségük. A dolgozó bevándorlók egyelőre fiatalon tartják az öregedő társadalmat, ahol a várható életkor meghaladja a 79-83 évet (férfiak-nők).

A svédek egymás közt nem sokat beszélnek a bevándorlókról, pláne nem adják elő ezzel kapcsolatos véleményüket. Mint sok minden másban, ebben a kérdésben is birkák módjára alávetik magukat a többségi álláspontnak. A hírekben rendre elhallgatják, ha egy bevándorló vagy "újsvéd" követ el bűncselekményt, a média abszolút bevándorláspárti, így a sorok között nem lehet olvasni (bár ha épp Malmöben robbantják fel a rendőrség épületét, azért lehet egy s másra következtetni). A bevándorlókkal teli városokban és negyedekben jóval nagyobb a kriminalitás. Nem lennék meglepve, ha az elnyomott feszültség nemsokára komoly társadalmi problémát okozna.

A legfaramucibb dolog Svédországban eddig talán a lakások tulajdoni rendszere (bostadsrätt). Ha társasházban laksz, akkor számos olyan kötelezettséggel és szabállyal szembesülsz, amivel otthon nem. Például ha az udvaron labdázó gyerek kilövi az ablakodat, akkor a külső üveget a ház, míg a belsőt te állod. Az ablakot nem cserélheted ki csak úgy, a keretet nem festheted le. A teraszoddal sem csinálhatsz akármit, a balkonfelületnek kívülről ugyanúgy kell kinéznie az összes lakás esetében (elhúzható üveget engednek). A bejárati ajtód is a társasház tulajdona, azt sem cserélheted le. Mindez azért, mert itt papíron nem tulajdonlod a lakásodat, hanem az épületet birtokló cég egy tagja vagy, és a lakásnak csak a használati joga a tiéd. Ezt a jogot más lakó nem kaphatja meg, úgyhogy no para, senki nem lep meg álmodban. A lakóközösségnek fontos, hogy a ház képe egységes maradjon. Amikor lakást vásárolsz egy társasházban, akkor a nonprofit vállalkozásban vásárolsz tulajdonrészt (négyzetméteralapon), ami a lakásokat birtokolja. Ezért a vállalkozás mérlegelés után akár meg is tagadhatja, hogy tulajrészt vásárolhass - például nem elég a jövedelmed, és vélhetőleg nem tudnád fizetni a közös költséget.

A közös költség ugyanis nem két fillér. A tágas, kétszobás lakásra, amelyben lakunk, havonta több mint százezer forint a közös költség. Ebben benne van a távfűtés (hosszú a tél!), a meleg- és hidegvíz, a csatornadíj, a szemétszállítás, az előző posztokban említett kisházak fűtése-takarítása, a mosókonyha költségei, a rendszeres és minőségi kertápolás (virágok ültetése, gondozása, fűnyírás, locsolás, fák metszése), a közös helyiségek karbantartása (mintha minden frissen lenne festve...), a ház állapotának megőrzése (itt egyik házról sem omlik a vakolat, összefirkált falakat sem látni), a folyosó fűtése, világítása, a járda takarítása, a kerti bútorok, a közösségi grillezők biztosítása, a tároló és a babakocsi-szoba fűtése-takarítása, a parkoló takarítása és állagmegóvása, az épület biztosítása, a könyvelési és irodai díjak, valamint az ingatlanadó. Nem kevés tétel.

Az alapító okiratban leírtaktól függően a ház akár egészen személyes ügyekbe is beleszólhat. Például ha ki akarod verni a gipszkarton falaidat, vagy eszkábálnád a fürdőt, a konyhát, esetleg csak kiadnád a kecót. Miért? Ha átalakítod a lakásodat, értékállónak kell maradnia (ugye papíron te csak használati joggal rendelkezel), mert ha veszítene értékéből, és esetleg egyszer majd nem fizeted az egyébként magas közös költséget, akkor nem fogják tudni behajtani a tartozásodat, és a házat veszteség éri. (Ez inkább vidéken fordulhatna elő, mert a Stockholm környéki lakások méregdrágák.) Ha ki akarod adni albérlőnek, akkor be kell jelenteni az illetőt a közösségnek (a bérlőnek svéd személyi számmal kell rendelkeznie), megnézik, hogy kinek, mennyiért adod ki (nem nyerészkedhetsz mások lakhatásán!), miért adod ki - üzleti céllal vagy mert külföldre mész tanulni -, és mennyi időre. Mert nem akarnak átjáróházat és hotelt a házban, és úgy gondolják, ha bérlő lakik benne, nem érez majd akkora felelősségtudatot, mint egy lakó.

Svédországban is influenzajárvány van most, úgyhogy a kellemesnek ígérkező baráti összejövetelünk meghiúsult a minap, mert többen lebetegedtek. Amikor azt kérdeztem, mit írt fel nekik az orvos, először csak egy mosoly volt a válasz.

A svédek ugyanis nem nagyon járnak orvoshoz. A megfázást, köhögést, náthát, influenzát maguk kezelik otthon, és a svéd egészségügy igyekszik arra nevelni a polgárokat, hogy mellőzzék az orvos-beteg találkozót, mert az nem jó senkinek. Ehelyett készséggel állnak rendelkezésre a vonal túlsó végén, ahol elmondhatod panaszaidat, tüneteidet, arra javasolnak egy kezelést, de rendelésen ha lehet, ne jelenj meg, még a végén összeszedsz valami mást is. Ha komoly a bajod, tüdőgyulladás-gyanúd van, azt úgyis érzed. A svédeknél táppénzt amúgy csak a második kiesett nap után kapsz, addig meg feküdj otthon, igyál teát és aludj - véli a rendszer.

Nem jellemző, hogy 38 fokos lázra és köhögésre antibiotikumot írjanak fel, mert úgy gondolják, márpedig nem kapsz antibiotikumot, amíg nem "haldokolsz", mert ha az esetleg mégsem válna be, nem nagyon tudnak erősebbet adni. Felírhatnak esetleg köptetőt, akkor az orvos elmondja neked telefonon (!), hogy felvitte az adataid közé a receptet, a patika pedig látja ezt a számítógépes rendszerben. Nyomtatott vény nincs, minden elektronikus.

Van még egy ok, amiért a svédek nem rohangálnak orvoshoz. Kőkemény vizitdíj van náluk, ami nem 300 forint, hanem akár 300 korona. Egy napi kórházi ellátás 80 korona, a háziorvosi vizitdíj 1-200 korona (már ha előre egyeztettél időpontot), a szakorvosi 300, jó hír viszont, hogy  csak addig fizetsz, amíg eléred az éves költségplafont (900 korona). Ugyancsak van plafon az orvos által felírt gyógyszerek árának esetén is: 1800 koronánál többet nem kell fizetned egy éven belül. 900 koronáig azonban teljes árat fizetsz értük, utána lépcsőzetesen kap tb-támogatást a gyógyszered (50-től 100%-ig. A számokról részletes tanulmányt lehet találni itt >>>).

Svédországban betegnek lenni tehát alapvetően drága, és ha nincs nagy bajod, nem szeretnek veled foglalkozni. Nem fognak vérvételre küldözgetni évente. Nem fognak havonta ultrahangozgatni és cukrot méregetni, amikor terhes vagy. Nem érdekli őket, ha 38 fokos lázad van, oldd meg. Ha viszont baj van, számíthatsz rájuk, a legprecízebb műszerek, tiszta kórtermek, emberbarát környezet, kipihent, megfizetett és tettrekész orvosok és nővérek várnak.

Volt néhány lom a lakásban, amitől meg akartunk szabadulni. Ez otthon úgy menne, hogy megvárjuk az éves lomtalanítást, amikor gányba borul a kerület, mi ehelyett most elautóztunk egy lomtalanító "szigetre" a város határában. 

Ez a hely valóságos kincsesbánya lenne egy magyar számára, mert a svédek teljesen jól működő, modern elektronikai cuccokat - számítógépet, tévét, egyebeket - dobnak el. A begyűjtéssel foglalkozó szervezetek pedig inkább feldolgozzák ezeket hulladékként ahelyett, hogy szegényebb országoknak adnák oda, mert máshol nem feltétlenül megoldott például az elektronikai cikkek utóélete, miután majd valóban tönkrementek.

Emellett régi bútorokat, csöveket, lámpákat, veszélyes hulladékot és a szokásos eldobandókat lehet ide hozni. Ez fontos szabály van: hozni lehet, vinni viszont nem. A hulladékszigeten több felügyelő kíséri figyelemmel, hogy jó konténerbe dobod-e a kiszuperált lomodat és hogy nem kukázol-e.

A svédek megszokták már a szelektálást, a háztartási hulladék kezelése és begyűjtése is elég kifinomult módon történik. A "kukaházban" (minden társasháznak van ilyenje, a lakóknak van hozzá kulcsa) külön konténerben gyűlik a papír, az újság, a műanyag, a fém, az üveg, a szerves és a mixi-maxi szemét. A hely rendezett, tiszta. Az újságpapírt elküldik újrafelhasználásra, az egyéb papírt égetésre, a szerves hulladékot a kukák mellett található komposztgép nyeli el (a képen), és a ház körüli virágágyások táptalaja lesz majd egyszer. A társasház biztosít a lakóknak komposztzacskót, ezek barna színű papírzsákok, rajtuk felirat és kép, hogy mi mindent lehet komposztálni. A lakók tisztában vannak vele, hogy minél nagyobb mennyiségű "egyéb", vagyis nem szelektált szemetet gyűjtenek össze, annál nagyobb lesz a társasház szemétszállítási költsége, a nem szétválogatott hulladék kezelése ugyanis piszok drága. 

Az alumíniumból készült sörös, kólás dobozok és műanyag üdítős flakonok cseredíjasok, darabonként 1-2 korona (30-60 Ft.) rajtuk a vásárlói termékdíj a súlytól függően. Ezeket a boltban vissza lehet váltani.

Ruhamosással kezdtük a hétvégét, ami azon kívül, hogy tiszták lettek a ruhák, arra is jó volt, hogy most mesélhessek a svéd mosási szokásokról.

Függetlenül attól, hogy az ország mely részén található a lakás, feltétlenül tartozik a lakóépülethez vagy kisebb tömbök csoportjához egy mosóhelyiség, ún. tvättstuga. Ez lehet a ház alagsorában, vagy ha kisebb tömbök kooperációjáról van szó, akkor egy különálló kisház. A kisházat az interneten is le lehet foglalni háromórás időszakra (minden lakáshoz tartozik egy felhasználónév és jelszó), de akár magában a házikóban is: csak oda kell tartani a saját kis mágneses RFID-kulcsunkat az érzékelőhöz (ezzel nyílik a kapu is), és már választhatunk is a kijelzőn felkínált opciók közül. 

A tvättstugában nagyteljesítményű mosógépek (3), szárítógép (1) és szárítószekrények (2 - ezek nincsenek a képen) található, természetesen svéd gyártmány. A helyiséget rendszeresen takarítják, télen 18 fokra felfűtik. A kisház villany- és vízhasználatát, fenntartási díját a közös költség fedezi.

Ettől függetlenül szinte minden háztartásban található saját mosógép és szárítógép (sokan csak otthon mosnak), de igencsak praktikus a kisházat lefoglalni, ha nagy halom szennyes gyűlt össze, mert több adagot is ki tudunk mosni egyszerre.

Nekem magyarként kicsit furcsának tűnt ez a közösségi mosás, és sok honfitársam vonakodna havonta kb. háromezer forinttal több közös költséget fizetni a mosókonyha miatt, de a svédek szeretik ezt a rendszert, és igazán nem halnak bele abbe a havi száz koronába. 

A minap autóval mentünk Stockholm egyik külső kerületébe. Az agglomerációból érkezőknek nem árt odafigyelniük, meddig merészkednek be a kocsijukkal, mert Stockholmban 2007-ben bevezették a dugódíjat, ami a következőképpen működik.

A város 14 szigeten terül el, így ha "kintről" jössz be, vélhetőleg útba esik egy híd, amin áthajtasz kocsival. Ez azért praktikus, mert a megszámlálható be- és kilépési lehetőség kiválóan a dugódíj kezére játszik, nem kell 626 kamerát felszerelni városszerte. A dugódíjat nem úgy kell elképzelni, hogy emberünk megáll az egyik bevezető út közepén, kiszáll, leperkálja a pénzt, mint a tankoláskor, és megy tovább. A díj beszedésére a stockholmiak teljesen automata rendszert szereltek fel. Kamera regisztrálja a rendszámot minden be- és kilépésnél reggel fél 7-től este fél 7-ig (hétvégén és ünnepnapokon nem). Attól függően, hogy mikor lépi át az autó a fizetési vonalat (betalstation) állapítják meg a díjat, ami kb. 300-tól 600 forintnyi koronáig terjed (persze csúcsidőben a legdrágább, ellenben a napi limit kétezer forintnyi korona, ennél többet nem kell fizetni). A hónap végén elküldik az autó tulajdonosának az összeget, amit be kell fizetnie. (Ha nem kap csekket, akkor is az ő felelőssége utánajárni az összegnek, a késve fizetés 15 ezer forintnyi korona pótdíjjal jár, kibúvó nincs.) A rendszer hivatalosan csak a Svédországban regisztrált autókat fizetteti mind be-, és kilépéskor, azonban nem tesz különbséget például a svéd és magyar rendszám között (ugyanúgy 3 betű és 3 számjegy a séma). Így egy svéd autótulajdonos könnyen bosszankodhat amiatt, ha egy hasonló formátumú, ugyanolyan rendszámú, de külföldi autó miatt borsos lesz a számlája a hó végén. Az is súlyos pénzbe fájhat, ha lelopják valaki rendszámtábláját, és visszaélnek vele.

A dugódíj eleinte drasztikusan visszavetette az autóforgalmat, de már kezdenek megbarátkozni vele az itt élők, és mostanában láthatóan gyakrabban veszik elő az autót, ha a városba mennek.

A dugódíjról amúgy népszavazást tartottak, a stockholmiak pártolták, az agglomerációban élők leszavazták, Reinfeldték meg féléves próbaidőszak után bevezették. Ez az összeg nem horpasztja meg a családi kasszát, az üzemanyag hozzávetőleg annyiba kerül, mint otthon, az átlagfizetés viszont háromszor akkora, nincsenek nagyon alulfizetett és túlfizetett állások sem. A dugódíjból befolyt összeget az úthálózat fejlesztésére, az utak javítására fordítják. Nincsenek is kátyúk.

Voltak, akik szívükhöz kaptak, amikor megtudták, hogy a "sötét jégverembe" utazom, holott ez nem így van.

Először is Svédország - pontosabban Stockholm - egyáltalán nem sötét. Az év ezen időszakában már kicsit hosszabbak is a nappalok, mint Magyarországon, és ez az ősz közepéig így is marad. Júliusban mindössze 1-2 olyan óra van éjjel, amikor világításra van szükség (ha nem alszol éppen), hajnali 2-3-kor már rád süt a nap az ágyban, este 10-11-kor még természetes fényben futhasz egy kört a közeli erdőben. A legrosszabb időszak az október-november, amikor gyakoriak a viharok, borult az ég, és november már sötétes, hó azonban még nincs. Amikor november végén, december elején leesik a hó, a nagy fehérség sokkal világosabbá teszi a természetet, az utcákat. Olyankor minden svéd ablakban ott világít a karácsonyi izzópiramis, úgyhogy egész hangulatos tud lenni a svéd december, még úgy is, hogy 10-kor jön fel és negyed háromkor már lemegy a nap. Akkor 9-3 arányban verik a magyarokat a világosabb napok számát tekintve.

Az sem igaz így, hogy jégverem. Most plusz 3 fok van kint, múlt héten plusz 7 is volt. Igaz, a tél hosszabb, mint otthon, a nyár pedig rövidebb (6-8 hét) és nem forró, de a mínusz 16 itt is nagyon hidegnek számít, júliusban pedig olykor plusz 32 fok is elképzelhető. Télen száraz a levegő, így optimális öltözékben szélcsendben nem hatol csontig a hideg. A tenger felső egyméteres rétege nyáron 20-22 fokra melegszik (télen gyönyörűen befagy), a kisebb tavak akár 25 fokosak lehetnek nyáron (télen ezek is befagynak, március végére olvadnak ki). Mivel mindent víz vesz körül, nyáron a levegőt kellemes melegen tartja a víz (és a Golf-áramlat) éjszaka  is. Vagyis a stockholmi klíma egész mérsékelt, messze nem kibírhatatlan, mint a magyarok hiszik. A sarkkörnél persze azért cidri van.

Volt, aki azt mondta, majd én is jó alkoholista leszek, mint a svédek. Ez egyrészt nehezen képzelhető el - már aki tényleg ismer, aztán meg a svédek nem alkoholisták, legalábbis hétközben nemigen isznak. A hétvége az más, akkor nem dolgoznak, nem koncentrálnak a produktivitásra gőzerővel, és hajlandóak lazítani, néha nem is kicsit. Olyankor azt isszák, ami van, addig, amíg van. Illetve még egy ivós naptári napjuk van, a nyárközép ünnepe (Midsommar), amikor tényleg nem illik józannak maradni.

Alighogy megérkeztem, első utam az adóhivatalba vezetett, "házigazdám" segítségével személyi számot igényeltem. Ilyet annak adnak, aki több mint egy évre tervez maradni, és ennek számos előnye van: amellett, hogy minden munkaszerződésen fel kell tüntetni, bevándorlóként ingyen tanulhatsz svédül. Nos bementünk hát az épületbe, kaptam egy sorszámot a megdöbbentő jó angolsággal megszólaló recepcióstól, meg egy papírt (angol nyelvűt), aminek mindössze 2 oldala volt. Miért vagyok itt, hol fogok lakni, mi a telefonszámom, személyi adataim... 5 perc után sorra kerültem, még szinte be sem fejeztem a kitöltést, a velem foglalkozó hölgy pedig széles mosollyal és kifinomult gyógypedagógiai módszerekkel magyarázta, abba a kis, üresen hagyott sorba be kéne írni, hogyan gondoskodom a megélhetésemről. Csak mutogattam a mellettem álló "gazdámra", akivel írattak három sort arról, tényleg ő fog az elején támogatni. Ennyi volt, adjö, a többit majd az adóhatóság intézi. Utána nyilván megnézik a pasim adóbevallását, tényleg képes-e finanszírozni az ellátásomat, és keresik majd, ha további kérdésük van. 2 héten belül jelentkeznek. Állítólag szoktak is.

Apropó adóhatóság, jövedelem. Svédországban mindenkinek publikus a jövedelme. Az adóhatóság épületében (Skatteverket) található egy terminál, ahol bárki megnézheti mások fizetését. A miniszterelnökét is. Be kell pötyögni a keresett személy személyi számát (ugyanolyan séma szerint épül fel, mint a magyaroké), és már adja is a gép az adatokat.

Egy kis külső rásegítéssel úgy jött össze, egy darabig most nem Magyarországon, hanem Svédországban leszek. Még nem tudom, mennyi ideig, nem tudok és nem is szeretnék most még tervezni, hanem csak úgy vagyok. Svédország gazdasági mutatói szerint aranyélet van itt kis hazánkhoz képest, de illúzióim nincsenek, nem várok sokkal jobbat, inkább csak mást.