Volt néhány lom a lakásban, amitől meg akartunk szabadulni. Ez otthon úgy menne, hogy megvárjuk az éves lomtalanítást, amikor gányba borul a kerület, mi ehelyett most elautóztunk egy lomtalanító "szigetre" a város határában.
Ez a hely valóságos kincsesbánya lenne egy magyar számára, mert a svédek teljesen jól működő, modern elektronikai cuccokat - számítógépet, tévét, egyebeket - dobnak el. A begyűjtéssel foglalkozó szervezetek pedig inkább feldolgozzák ezeket hulladékként ahelyett, hogy szegényebb országoknak adnák oda, mert máshol nem feltétlenül megoldott például az elektronikai cikkek utóélete, miután majd valóban tönkrementek.
Emellett régi bútorokat, csöveket, lámpákat, veszélyes hulladékot és a szokásos eldobandókat lehet ide hozni. Ez fontos szabály van: hozni lehet, vinni viszont nem. A hulladékszigeten több felügyelő kíséri figyelemmel, hogy jó konténerbe dobod-e a kiszuperált lomodat és hogy nem kukázol-e.
A svédek megszokták már a szelektálást, a háztartási hulladék kezelése és begyűjtése is elég kifinomult módon történik. A "kukaházban" (minden társasháznak van ilyenje, a lakóknak van hozzá kulcsa) külön konténerben gyűlik a papír, az újság, a műanyag, a fém, az üveg, a szerves és a mixi-maxi szemét. A hely rendezett, tiszta. Az újságpapírt elküldik újrafelhasználásra, az egyéb papírt égetésre, a szerves hulladékot a kukák mellett található komposztgép nyeli el (a képen), és a ház körüli virágágyások táptalaja lesz majd egyszer. A társasház biztosít a lakóknak komposztzacskót, ezek barna színű papírzsákok, rajtuk felirat és kép, hogy mi mindent lehet komposztálni. A lakók tisztában vannak vele, hogy minél nagyobb mennyiségű "egyéb", vagyis nem szelektált szemetet gyűjtenek össze, annál nagyobb lesz a társasház szemétszállítási költsége, a nem szétválogatott hulladék kezelése ugyanis piszok drága.
Az alumíniumból készült sörös, kólás dobozok és műanyag üdítős flakonok cseredíjasok, darabonként 1-2 korona (30-60 Ft.) rajtuk a vásárlói termékdíj a súlytól függően. Ezeket a boltban vissza lehet váltani.
