Közjó. Ez lehetne a svéd társadalom jelszava. Ez a cél mindenkire nézve, de teljesen komolyan gondolják. És ez azokra nézve is érvényes, akik külföldről jönnek ide egy szerencsésebb élet reményében. Ezt pedig többek között úgy lehet elérni, ha biztosítják a bevándorlóknak az ingyenes svédoktatást, úgynevezett SFI-t (Swedish for immigrants, alap-középfok), haladóknak sas-t (svenska som andraspråk, közép-felsőfok).
A mágikus személyi szám birtokában erre bárkinek van lehetősége. Az illetékes “járási” központba kell befáradni, ahol egy hat kérdést tartalmazó űrlap kitöltése után regisztrálnak a rendszerbe. Bejelölheted, hogy milyen napszakban szeretnél órára járni és hová, majd küldik az e-mailes értesítőt, hogy szeretettel várnak hétfőn délben az általad megjelölt oktatási központban.
Jön egy bemutatkozó-bevezető hét, amikor megismered a helyet, és felmérik a nyelvtudásodat. A második hetet már a szintednek megfelelő csoportban kezded napi három órában, hetente ötször.
Erre azt mondhatanánk, hülye, aki nem él a lehetőséggel, pedig sokakat úgy kell unszolni. Egyes járások feltételéül szabták a tanfolyami látogatást a segély folyósításához (pl. Kiruna), ott minden egyes kihagyott iskolai nap után levonnak a segélyből. Itt Stockholm környékén nem ilyen szigorúak. De ha még ez sem volna elég, létezik úgynevezett SFI-bonus: ha átmegy a tanuló az állami nyelvvizsgán (nagyjából B1-es szint, gyenge középfok), akkor 12 ezer koronát a bankszámlájára, már ha nincs munkaviszonya.
Az én végzős osztályom elég vegyes, sok thaiföldi és orosz csoporttársam van, meg egy tekintélyes szomáliai kisebbség is, de akad kolumbiai, afgán, osztrák, eritreai, kongói, iráni és bangladesi is. Többségük évek óta él itt. Az oroszok teljesen eszkalálódnak a teremben és egymáshoz oroszul beszélnek, sosem tudhatod, miről duruzsolnak a hátad mögött. A thaiföldiek egyszerű emberek, és csupaszívek, segítőkészek bármiben. Egyik nap a thai kaját istenítettük osztrák társammal, másnap behoztak egy csomag thai rizst ajándékba recepttel. A szomáliaiak az osztály bohócai, akik a meglehetősen sajátos kereteik között élik meg a nyelviskolai mindennapokat.
A nyelvtanítástól nem kell elájulni, de aki akar, meg tud tanulni svédül. Többnyire frontális óravezetés, hetente egyszer workshop, számonkérés alig. A kiejtés tanítása a csapnivaló és az elégséges közötti skálán mozog, sok társamat egyszerűen képtelen vagyok megérteni, a tanár nem javítja őket (nyilván a thai nyelv hangkészlete teljesen eltér az európaiakétől, de nem kéne már az elején feladni...). Van egy csini könyvünk munkafüzettel, a könyv előszeretettel foglalkozik a svéd társadalommal, főként az elfogadást és toleranciát tolja előtérbe. Múltkor a kényszerházasságról, a családon belüli erőszakról és segítségről szóló szöveget vettük és bocsátottuk vitára – a csoporttársaim harmada jön olyan országből, ahol a nők jogai egyenlőek egy kutyáéval.
(P.s. Kétéves börtönbüntetéssel sújtható az a svéd állampolgár, aki mást házasságra kényszerít. Ez egy új törvény. Vajon miért?)
