Hát ez beteg, gondoltam magamban, amikor megtudtam, hogy sokezer svéd perkál 700-1000 koronát azért, hogy valami sportversenyre nevezhessen. A 300 km-es Vättern-körre (bicikli) két és fél óra alatt beteltek a helyek, a kalmári ironmanre is elég volt pár óra. Stockholm marathon, félmaradthon, Lidingö-futás, Swimrun (a szigetvilágban a szigetek közt úszol, a szigeteken futsz), Vasaloppet (sí) és még nem tudom mennyi más "klasszikus" sportesemény vár évente arra, hogy anyagilag jól megkopassza a kapuzárási pánikban szenvedő vagy neten előszeretettel nagyzoló indulókat.
40 éves férfiak, akik talán munkahelyi vagy családi problémákat kompenzálnak és/vagy képtelenek felnőni, 45 pluszos nők, akik pálfordulás után leadták kilóikat és ultraegészségesek lettek, intenzív virtuális élettel rendelkező és show-off függő fiatalok, akik lájkgyűjteményüket turbóznák, esetleg szürke polgárok, akik csak némi extra motivációt szeretnének az esti futások során...
Tény, hogy a svédeket megfertőzte a versenyezhetnék, ahogy a 90-es években a konditeremőrület. Ez azóta sem múlt el, mert ahogy jön a rossz idő (de még nincs tél), kötelezően menekülnek aerobikórára vagy a súlyok alá. Egészséges élet, biokaja, növényi zsír és sok mozgás, vallják a trendkövetők.
Mondjuk azért elég idegesítő tud lenni, mikor a 44 évvel idősebb anyósom spinningóráról kilépve odajön és azt mondja, hogy mintha nem izzadnék eléggé azon a futópadon.