Alighogy megérkeztem, első utam az adóhivatalba vezetett, "házigazdám" segítségével személyi számot igényeltem. Ilyet annak adnak, aki több mint egy évre tervez maradni, és ennek számos előnye van: amellett, hogy minden munkaszerződésen fel kell tüntetni, bevándorlóként ingyen tanulhatsz svédül. Nos bementünk hát az épületbe, kaptam egy sorszámot a megdöbbentő jó angolsággal megszólaló recepcióstól, meg egy papírt (angol nyelvűt), aminek mindössze 2 oldala volt. Miért vagyok itt, hol fogok lakni, mi a telefonszámom, személyi adataim... 5 perc után sorra kerültem, még szinte be sem fejeztem a kitöltést, a velem foglalkozó hölgy pedig széles mosollyal és kifinomult gyógypedagógiai módszerekkel magyarázta, abba a kis, üresen hagyott sorba be kéne írni, hogyan gondoskodom a megélhetésemről. Csak mutogattam a mellettem álló "gazdámra", akivel írattak három sort arról, tényleg ő fog az elején támogatni. Ennyi volt, adjö, a többit majd az adóhatóság intézi. Utána nyilván megnézik a pasim adóbevallását, tényleg képes-e finanszírozni az ellátásomat, és keresik majd, ha további kérdésük van. 2 héten belül jelentkeznek. Állítólag szoktak is.
Apropó adóhatóság, jövedelem. Svédországban mindenkinek publikus a jövedelme. Az adóhatóság épületében (Skatteverket) található egy terminál, ahol bárki megnézheti mások fizetését. A miniszterelnökét is. Be kell pötyögni a keresett személy személyi számát (ugyanolyan séma szerint épül fel, mint a magyaroké), és már adja is a gép az adatokat.
